1, Hidroxilszám: 1 gramm polimer poliol hidroxilcsoportot (-OH) tartalmaz, amely egyenértékű a KOH milligrammjainak számával, a mértékegység mgKOH/g.
2, Ekvivalens: egy funkciós csoport átlagos molekulatömege.
3, Izocianáttartalom: az izocianát tartalma a molekulában
4, Izocianát index: az izocianátfelesleg mértékét jelzi a poliuretán képletében, általában R betűvel jelölve.
5. Lánchosszabbító: Alacsony molekulatömegű alkoholokra és aminokra utal, amelyek képesek meghosszabbítani, kitágítani vagy térbeli hálózati keresztkötéseket létrehozni a molekuláris láncokban.
6. Kemény szegmens: A poliuretán molekulák fő láncán az izocianát, a lánchosszabbító és a térhálósító reakciójával létrejövő láncszegmens, és ezek a csoportok nagyobb kohéziós energiával, nagyobb térfogattal és nagyobb merevséggel rendelkeznek.
7, Lágy szegmens: szén-szén főlánc polimer poliol, jó rugalmasság, a poliuretán főláncban a rugalmas láncszegmenshez.
8, Egylépéses módszer: az oligomer poliolt, diizocianátot, lánchosszabbítót és katalizátort egyidejűleg keverik össze a formába történő közvetlen befecskendezés után, egy bizonyos hőmérsékleten kikeményedő formázási módszerrel.
9, Prepolimer módszer: Először oligomer poliol és diizocianát prepolimerizációs reakció, NCO alapú poliuretán prepolimer előállítására, öntés, majd prepolimer reakció lánchosszabbítóval, poliuretán elasztomer előállítási módszer, más néven prepolimer módszer.
10, Fél-prepolimer módszer: a fél-prepolimer módszer és a prepolimer módszer közötti különbség az, hogy a poliészter-poliol vagy poliéter-poliol egy részét lánchosszabbítóval, katalizátorral stb. alkotott keverék formájában adják a prepolimerhez.
11, Reakciós fröccsöntés: Reakciós fröccsöntésként (RIM) is ismert, amely során alacsony molekulatömegű oligomereket folyékony formában mérnek, azonnal összekeverik és egyidejűleg befecskendeznek a formába, és a gyors reakciónak köszönhetően a formaüregben az anyag molekulatömege gyorsan növekszik. Ez egy olyan eljárás, amely teljesen új, új, jellegzetes csoportszerkezettel rendelkező polimereket állít elő rendkívül nagy sebességgel.
12, Habzási index: azaz a 100 rész poliéterben felhasznált víz tömegét habzási indexnek (IF) nevezzük.
13, Habzási reakció: általában víz és izocianát reakciójára utal, amely során szubsztituált karbamid keletkezik és CO2 szabadul fel.
14, Gélreakció: általában karbamátreakció képződésére utal.
15, Gélképződési idő: bizonyos körülmények között a folyékony anyagnak időre van szüksége a gélképződéshez.
16, Tejesedés: az I. zóna végén tejszerű jelenség jelenik meg a folyékony fázisú poliuretán keverékben. Ezt az időt krémesedési időnek nevezzük a poliuretán hab képződése során.
17, Lánctágulási együttható: a lánchosszabbító komponensekben (beleértve a vegyes lánchosszabbítót is) található amino- és hidroxilcsoportok mennyiségének (mértékegység: mo1) és a prepolimerben lévő NCO mennyiségének arányára utal, azaz az aktív hidrogéncsoport és az NCO mólszámának (ekvivalens számának) arányára.
18, Alacsony telítetlenségi poliéter: főként PTMG fejlesztéséhez, PPG ár, telítetlenség 0,05 mol/kg-ra csökkentve, közel a PTMG teljesítményéhez, DMC katalizátor használatával, a Bayer Acclaim sorozat fő termékcsaládja.
19, Ammónia-észter minőségű oldószer: a poliuretán oldószer előállításakor figyelembe kell venni az oldódási erőt és az illékonysági sebességet, de a poliuretán oldószerként való előállításánál figyelembe kell venni a poliuretánban lévő nehéz NC0-t. Nem szabad olyan oldószereket választani, mint az alkoholok és az éter-alkoholok, amelyek reakcióba lépnek az NCO-csoportokkal. Az oldószer nem tartalmazhat szennyeződéseket, például vizet és alkoholt, és nem tartalmazhat lúgos anyagokat, amelyek a poliuretánt károsítanák.
Az észter oldószer nem tartalmazhat vizet, és nem tartalmazhat szabad savakat és alkoholokat, amelyek reakcióba léphetnek az NCO-csoportokkal. A poliuretánban használt észter oldószernek nagy tisztaságú "ammónia-észter minőségű oldószernek" kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az oldószer reakcióba lép a feleslegben lévő izocianáttal, majd a fel nem oldódott izocianát mennyiségét dibutil-aminnal határozzák meg annak vizsgálatára, hogy alkalmas-e a felhasználásra. Az elv az, hogy az izocianát fogyasztása nem alkalmazható, mivel azt mutatja, hogy az észterben, alkoholban, savban lévő víz elfogyasztja az izocianát teljes értékét, és ha az NCO-csoport elfogyasztásához szükséges oldószer grammjainak számát fejezzük ki, az érték jó stabilitást mutat.
A 2500-nél kisebb izocianát-egyenértéket nem használják poliuretán oldószerként.
Az oldószer polaritása nagy hatással van a gyantaképződés reakciójára. Minél nagyobb a polaritás, annál lassabb a reakció, például a toluol és a metil-etil-keton közötti különbség 24-szeres. Ennek az oldószermolekulának a polaritása nagy, hidrogénkötést képezhet az alkohol hidroxilcsoportjával, és lelassíthatja a reakciót.
A poliklórozott észter oldószerek közül jobb az aromás oldószert választani, mivel reakciósebességük gyorsabb, mint az észtereké, ketonoké, például a xilolé. Az észter és keton oldószerek használata meghosszabbíthatja a kettős elágazású poliuretán élettartamát az építés során. Bevonatok gyártása során a korábban említett "ammónia minőségű oldószer" kiválasztása előnyös a tárolt stabilizátorok szempontjából.
Az észter oldószerek jól oldódnak, mérsékelten illékonyak, alacsony toxicitásúak, és többet használják őket, a ciklohexanont szintén többet használják, a szénhidrogén oldószerek alacsony szilárd halmazállapotú oldódási képességgel rendelkeznek, önmagukban ritkábban, más oldószerekkel együtt pedig többet.
20, Fizikai habosítóanyag: a fizikai habosítóanyag olyan habpórus, amely az anyag fizikai formájának megváltozása, azaz a sűrített gáz tágulása, a folyadék elpárolgása vagy a szilárd anyag oldódása során keletkezik.
21, Kémiai habosítószerek: a kémiai habosítószerek olyan anyagok, amelyek hő hatására történő bomlás után szén-dioxidot és nitrogént szabadíthatnak fel, és finom pórusokat képezhetnek a vegyület polimer összetételében.
22, Fizikai térhálósodás: a polimer lágyláncában vannak kemény láncok, és a kemény lánc ugyanolyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vulkanizált gumi a lágyuláspont vagy olvadáspont alatti hőmérsékleten történő kémiai térhálósodás után.
23, Kémiai térhálósítás: nagy molekulaláncok kémiai kötéseken keresztüli összekapcsolásának folyamata fény, hő, nagy energiájú sugárzás, mechanikai erő, ultrahang és térhálósító szerek hatására, hálózatos vagy alakzatszerkezetű polimerré.
24, Habzási index: a 100 rész poliéterhez tartozó vízrészek számát habzási indexnek (IF) nevezzük.
25. Szerkezetük alapján milyen típusú izocianátokat használnak általában?
V: Alifás: HDI, aliciklikus: IPDI,HTDI,HMDI, Aromás: TDI,MDI,PAPI,PPDI,NDI.
26. Milyen típusú izocianátokat használnak általában? Írd fel a szerkezeti képletüket!
A: Toluol-diizocianát (TDI), difenilmetán-4,4'-diizocianát (MDI), polifenilmetán-poliizocianát (PAPI), cseppfolyósított MDI, hexametilén-diizocianát (HDI).
27. A TDI-100 és a TDI-80 jelentése?
A: A TDI-100 2,4 szerkezetű toluol-diizocianátból áll; a TDI-80 egy olyan keverékre utal, amely 80% 2,4 szerkezetű toluol-diizocianátból és 20% 2,6 szerkezetűből áll.
28. Milyen jellemzői vannak a TDI-nek és az MDI-nek a poliuretán anyagok szintézisében?
A: A 2,4-TDI és a 2,6-TDI reakcióképessége. A 2,4-TDI reakcióképessége többszöröse a 2,6-TDI-nek, mivel a 2,4-TDI 4-es pozíciójú NCO-ja messze van a 2-es pozíciójú NCO-tól és a metilcsoporttól, és szinte nincs sztérikus ellenállás, míg a 2,6-TDI NCO-ját az orto-metilcsoport sztérikus hatása befolyásolja.
Az MDI két NCO-csoportja távol helyezkedik el egymástól, és nincsenek közöttük szubsztituensek, így a két NCO aktivitása viszonylag nagy. Még ha az egyik NCO részt is vesz a reakcióban, a fennmaradó NCO aktivitása csökken, és összességében továbbra is viszonylag nagy marad. Ezért az MDI poliuretán prepolimer reakcióképessége nagyobb, mint a TDI prepolimeré.
29. HDI, IPDI, MDI, TDI, NDI: melyik a jobb sárgulási ellenállás?
A: HDI (az állandó sárga alifás diizocianáthoz tartozik), IPDI (jó optikai stabilitású és kémiai ellenálló képességű poliuretán gyantából készült, általában kiváló minőségű, elszíneződésmentes poliuretán gyanta gyártásához használják).
30. Az MDI módosításának célja és elterjedt módosítási módszerek
A: Folyékonyított MDI: Módosított cél: a cseppfolyósított tiszta MDI egy cseppfolyósított módosított MDI, amely leküzdi a tiszta MDI egyes hibáit (szobahőmérsékleten szilárd, használat közben olvad, a többszöri melegítés befolyásolja a teljesítményt), és széles körű módosítások alapját képezi az MDI-alapú poliuretán anyagok teljesítményének javítása és fokozása érdekében.
Mód:
① uretánnal módosított cseppfolyósított MDI.
② karbodiimiddel és uretoniminnel módosított cseppfolyósított MDI.
31. Milyen típusú polimer poliolokat használnak általában?
A: Poliészter-poliol, poliéter-poliol
32. Hány ipari előállítási módszer létezik a poliészter-poliolok előállítására?
A: Vákuumolvasztási módszer B, vivőgázos olvasztási módszer C, azeotróp desztillációs módszer
33. Milyen speciális szerkezetek találhatók a poliészter és poliéter poliolok molekuláris gerincén?
A: Poliészter-poliol: Makromolekuláris alkoholvegyület, amely észtercsoportot tartalmaz a molekula gerincén és hidroxilcsoportot (-OH) a végcsoporton. Poliéter-poliolok: Polimerek vagy oligomerek, amelyek éterkötéseket (-O-) és végláncokat (-Oh) vagy aminocsoportokat (-NH2) tartalmaznak a molekula gerincszerkezetében.
34. Milyen típusú poliéter-poliolok vannak jellemzőik alapján?
A: Nagy aktivitású poliéter-poliolok, oltott poliéter-poliolok, égésgátló poliéter-poliolok, heterociklusos módosított poliéter-poliolok, politetrahidrofurán-poliolok.
35. Hányféle közönséges poliéter létezik a kiindulási anyag szerint?
A: Polioxid-propilénglikol, polioxid-propilén-triol, kemény buborékos poliéter-poliol, alacsony telítetlenségű poliéter-poliol.
36. Mi a különbség a hidroxi-terminális poliéterek és az amin-terminális poliéterek között?
Az amino-terminális poliéterek olyan polioxid-allil-éterek, amelyekben a hidroxilvéget aminocsoport helyettesíti.
37. Milyen típusú poliuretán katalizátorokat használnak általában? Melyek ezek közé tartoznak?
A: Tercier amin katalizátorok, gyakran használt fajták: trietilén-diamin, dimetil-etanol-amin, n-metilmorfolin, N,n-dimetil-ciklohexamin
A fémes alkilvegyületek, a gyakran használt fajták a következők: szerves ón katalizátorok, amelyek feloszthatók ón-oktoátra, ón-oleátra és dibutil-ón-dilaurátra.
38. Melyek a leggyakrabban használt poliuretán lánchosszabbítók vagy térhálósítók?
A: Poliolok (1,4-butándiol), aliciklusos alkoholok, aromás alkoholok, diaminok, alkohol-aminok (etanol-amin, dietanol-amin)
39. Izocianátok reakciómechanizmusa
A: Az izocianátok és az aktív hidrogénvegyületek reakcióját az aktív hidrogénvegyület molekulájának nukleofil központja okozza, amely megtámadja az NCO alapú szénatomot. A reakciómechanizmus a következő:
40. Hogyan befolyásolja az izocianát szerkezete az NCO-csoportok reakcióképességét?
A: Az AR csoport elektronegativitása: ha az R csoport egy elektronelnyelő csoport, akkor az -NCO csoportban lévő C atom elektronfelhő-sűrűsége alacsonyabb, és sebezhetőbb a nukleofilek támadásával szemben, azaz könnyebb nukleofil reakciókat végrehajtani alkoholokkal, aminokkal és más vegyületekkel. Ha R egy elektrondonor csoport, és az elektronfelhőn keresztül kerül át, akkor az -NCO csoportban lévő C atom elektronfelhő-sűrűsége megnő, így kevésbé sebezhető a nukleofilek támadásával szemben, és csökken a reakcióképessége az aktív hidrogénvegyületekkel. B. Indukciós hatás: Mivel az aromás diizocianát két NCO csoportot tartalmaz, amikor az első -NCO gén részt vesz a reakcióban, az aromás gyűrű konjugált hatása miatt a reakcióban részt nem vevő -NCO csoport elektronelnyelő csoportként működik, így az első NCO csoport reakcióaktivitása fokozódik, ami az indukciós hatás. C. sztérikus hatás: Aromás diizocianát molekulákban, ha két -NCO csoport egyszerre található egy aromás gyűrűben, akkor az egyik NCO csoport hatása a másik NCO csoport reakcióképességére gyakran jelentősebb. Azonban, ha két NCO csoport különböző aromás gyűrűkben helyezkedik el ugyanabban a molekulában, vagy szénhidrogénláncok vagy aromás gyűrűk választják el őket egymástól, a köztük lévő kölcsönhatás kicsi, és csökken a szénhidrogénlánc hosszának növekedésével vagy az aromás gyűrűk számának növekedésével.
41. Aktív hidrogénvegyületek típusai és NCO-reaktivitás
A: Alifás NH2> Aromás csoport Bozui OH> Víz > Szekunder OH> Fenol OH> Karboxilcsoport > Szubsztituált karbamid > Amido> Karbamát. (Ha a nukleofil centrum elektronfelhő-sűrűsége nagyobb, az elektronegativitás erősebb, az izocianáttal való reakcióaktivitás nagyobb, a reakciósebesség pedig gyorsabb; ellenkező esetben az aktivitás alacsony.)
42. Hidroxilvegyületek hatása az izocianátokkal való reakcióképességükre
A: Az aktív hidrogénvegyületek (ROH vagy RNH2) reakcióképessége összefügg az R tulajdonságaival. Amikor R egy elektronszívó csoport (alacsony elektronegativitás), nehéz a hidrogénatomok átvitele, és az aktív hidrogénvegyületek és az NCO közötti reakció nehezebb; Ha R egy elektrondonor szubsztituens, az aktív hidrogénvegyületek NCO-val való reakcióképessége javítható.
43. Mire jó az izocianát reakciója vízzel?
A: Ez az egyik alapvető reakció a poliuretán hab előállításánál. A köztük lévő reakció először egy instabil karbaminsavat eredményez, amely ezután CO2-vé és aminokká bomlik, és ha az izocianát feleslegben van, a keletkező amin reagál az izocianáttal, karbamidot képezve.
44. A poliuretán elasztomerek előállítása során a polimer poliolok víztartalmát szigorúan ellenőrizni kell.
V: Az elasztomerekben, bevonatokban és szálakban nincs szükség buborékokra, ezért a nyersanyagok víztartalmát szigorúan ellenőrizni kell, általában 0,05% alatt kell tartani.
45. Az amin- és ónkatalizátorok katalitikus hatásának különbségei izocianát reakciókban
A: A tercier amin katalizátorok nagy katalitikus hatékonysággal rendelkeznek az izocianát és a víz reakciójában, míg az ónkatalizátorok nagy katalitikus hatékonysággal rendelkeznek az izocianát és a hidroxilcsoport reakciójában.
46. Miért tekinthető a poliuretán gyanta blokk polimernek, és milyen jellemzői vannak a láncszerkezetnek?
Válasz: Mivel a poliuretán gyanta láncszegmense kemény és lágy szegmensekből áll, a kemény szegmens az izocianát, a lánchosszabbító és a térhálósító reakciójával a poliuretán molekulák főláncán kialakuló láncszegmensre utal, és ezek a csoportok nagyobb kohéziós energiával, nagyobb térfogattal és nagyobb merevséggel rendelkeznek. A lágy szegmens a szén-szén főláncú polimer poliolra utal, amely jó rugalmassággal rendelkezik, és a poliuretán főláncának rugalmas szegmense.
47. Milyen tényezők befolyásolják a poliuretán anyagok tulajdonságait?
A: Csoportkohéziós energia, hidrogénkötés, kristályosság, térhálósodási fok, molekulatömeg, kemény szegmens, lágy szegmens.
48. Mely alapanyagok alkotják a poliuretán anyagok fő láncolatának lágy és kemény szegmenseit?
A: A lágy szegmens oligomer poliolokból (poliészter, poliéter-diolok stb.) áll, a kemény szegmens pedig poliizocianátokból vagy azok kis molekulájú lánchosszabbítókkal alkotott kombinációiból.
49. Hogyan befolyásolják a lágy és kemény szegmensek a poliuretán anyagok tulajdonságait?
A: Lágy szegmens: (1) A lágy szegmens molekulatömege: feltételezve, hogy a poliuretán molekulatömege azonos, ha a lágy szegmens poliészter, a poliuretán szilárdsága a poliészter-diol molekulatömegének növekedésével növekszik; Ha a lágy szegmens poliéter, a poliuretán szilárdsága a poliéter-diol molekulatömegének növekedésével csökken, de a nyúlás növekszik. (2) A lágy szegmens kristályossága: Nagyobb mértékben hozzájárul a lineáris poliuretán láncszegmens kristályosságához. Általánosságban elmondható, hogy a kristályosodás előnyös a poliuretán termékek teljesítményének javítása szempontjából, de néha a kristályosodás csökkenti az anyag alacsony hőmérsékleti rugalmasságát, és a kristályos polimer gyakran átlátszatlanná válik.
Kemény szegmens: A kemény láncszegmens általában befolyásolja a polimer lágyulási és olvadási hőmérsékletét, valamint magas hőmérsékleti tulajdonságait. Az aromás izocianátokból előállított poliuretánok merev aromás gyűrűket tartalmaznak, így a polimer szilárdsága a kemény szegmensben megnő, és az anyag szilárdsága általában nagyobb, mint az alifás izocianát poliuretánoké, de az ultraibolya sugárzással szembeni ellenállás gyenge, és könnyen sárgul. Az alifás poliuretánok nem sárgulnak.
50. Poliuretán hab osztályozása
A: (1) kemény hab és lágy hab, (2) nagy sűrűségű és kis sűrűségű hab, (3) poliészter típusú, poliéter típusú hab, (4) TDI típusú, MDI típusú hab, (5) poliuretán hab és poliizocianurát hab, (6) egylépéses módszer és előpolimerizációs módszerrel történő előállítás, folyamatos módszer és szakaszos előállítás, (8) tömbhab és öntött hab.
51. Alapvető reakciók a habképződés során
A: Az -NCO reakciójára utal -OH, -NH2 és H2O-val, és poliolokkal reagálva a habosítási folyamatban a "gélreakció" általában a karbamát képződési reakciójára utal. Mivel a habanyag alapanyaga többfunkciós alapanyagokat használ, térhálós hálózatot kapunk, amely lehetővé teszi a habképző rendszer gyors gélképződését.
A habzási reakció a habképző rendszerben víz jelenlétében megy végbe. Az úgynevezett „habzási reakció” általában a víz és az izocianát reakcióját jelenti, amelynek során szubsztituált karbamid keletkezik és CO2 szabadul fel.
52. Buborékok nukleációs mechanizmusa
A nyersanyag folyadékban reagál, vagy a reakció által keltett hőmérséklettől függően gáz halmazállapotú anyagot képez, és a gázt elpárologtatja. A reakció előrehaladtával és nagy mennyiségű reakcióhő termelődésével a gáz halmazállapotú anyagok mennyisége és az elpárolgás folyamatosan növekszik. Amikor a gázkoncentráció a telítési koncentráció fölé emelkedik, egy tartós buborék kezd kialakulni az oldatfázisban, és felemelkedik.
53. A habstabilizátor szerepe a poliuretán hab előállításában
A: Emulgeáló hatással rendelkezik, így a habanyag összetevői közötti kölcsönös oldhatóság fokozódik; A szilikon felületaktív anyag hozzáadása után, mivel nagymértékben csökkenti a folyadék felületi feszültségét (γ), csökken a gázdiszperzióhoz szükséges megnövekedett szabadenergia, így a nyersanyagban diszpergált levegő nagyobb valószínűséggel nukleál a keverési folyamat során, ami hozzájárul a kis buborékok képződéséhez és javítja a hab stabilitását.
54. A hab stabilitási mechanizmusa
A: A megfelelő felületaktív anyagok hozzáadása elősegíti a finom buborékdiszperzió kialakulását.
55. Nyílt cellás és zárt cellás hab képződési mechanizmusa
A: A nyílt cellás hab képződési mechanizmusa: A legtöbb esetben, amikor nagy nyomás van a buborékban, a gélreakció által képződött buborékfal szilárdsága nem magas, és a falfilm nem tud ellenállni a növekvő gáznyomás okozta nyúlásnak, a buborékfalfilm meghúzódik, és a gáz kiszökik a repedésből, létrehozva a nyílt cellás habot.
Zártcellás habképződési mechanizmus: A kemény buborékos rendszer esetében a poliéter-poliolok multifunkcionális és kis molekulatömegű poliizocianáttal való reakciója miatt a gélképződés sebessége viszonylag gyors, és a buborékban lévő gáz nem tudja áttörni a buborék falát, így zártcellás hab képződik.
56. Fizikai és kémiai habképző anyagok habképződési mechanizmusa
A: Fizikai habosítóanyag: A fizikai habosítóanyag a hab pórusai, amelyek egy bizonyos anyag fizikai formájának megváltozása, azaz a sűrített gáz tágulása, a folyadék elpárolgása vagy a szilárd anyag oldódása révén alakulnak ki.
Kémiai habosítószerek: A kémiai habosítószerek olyan vegyületek, amelyek hő hatására bomlva gázokat, például szén-dioxidot és nitrogént bocsátanak ki, és finom pórusokat képeznek a polimer összetételében.
57. Lágy poliuretán hab előállítási módja
A: Egylépéses módszer és prepolimer módszer
Prepolimer módszer: azaz a poliéter-poliol és a feleslegben lévő TDI reakciójából szabad NCO-csoportot tartalmazó prepolimert állítanak elő, majd vízzel, katalizátorral, stabilizátorral stb. keverik össze, hogy habot képezzenek. Egylépéses módszer: Különböző nyersanyagokat közvetlenül a keverőfejbe kevernek számítással, és egy lépésben habot készítenek, amely folyamatos és szakaszos működésre osztható.
58. A vízszintes és függőleges habosítás jellemzői
Kiegyensúlyozott nyomólemezes módszer: felső papír és felső fedőlemez használata jellemzi. Túlfolyóhoronyos módszer: túlfolyóhorony és szállítószalag-leszállólemez használata jellemzi.
Függőleges habosítási jellemzők: kis áramlással nagy keresztmetszetű habblokkokat lehet előállítani, és általában vízszintes habosító gépet használnak a blokk azonos szakaszának előállításához, az áramlási szint 3-5-ször nagyobb, mint a függőleges habosításnál; A habblokk nagy keresztmetszete miatt nincs felső és alsó héj, és a széle is vékony, így a vágási veszteség jelentősen csökken. A berendezés kis területet fed le, az üzem magassága körülbelül 12 ~ 13 m, és az üzem és a berendezések beruházási költsége alacsonyabb, mint a vízszintes habosítási eljárásé; A tartály és a modell könnyen cserélhető hengeres vagy téglalap alakú habtestek, különösen kerek habszivacsok előállításához forgóvágáshoz.
59. A lágy habosítás előkészítéséhez szükséges alapanyagok kiválasztásának alapelvei
A: Poliol: A hagyományos tömbhabokhoz használt poliéter-poliol, amelynek molekulatömege általában 3000 ~ 4000, főként poliéter-triol. A 4500 ~ 6000 molekulatömegű poliéter-triolt nagy rugalmasságú habokhoz használják. A molekulatömeg növekedésével a hab szakítószilárdsága, nyúlása és rugalmassága nő. A hasonló poliéterek reakcióképessége csökken. A poliéter funkcionális fokának növekedésével a reakció viszonylag felgyorsul, a poliuretán térhálósodási foka nő, a hab keménysége nő, a nyúlás pedig csökken. Izocianát: A poliuretán lágy tömbhab izocianát alapanyaga főként toluol-diizocianát (TDI-80). A viszonylag alacsony aktivitású TDI-65-öt csak poliészter poliuretán habokhoz vagy speciális poliéter habokhoz használják. Katalizátor: A tömbszerű lágyhabok habosításának katalitikus előnyei nagyjából két kategóriába sorolhatók: az egyik a szerves fémvegyületek, a leggyakrabban használt ón-kaprilát; a másik típus a tercier aminok, amelyeket általában dimetil-amino-etil-éterként használnak. Habstabilizátor: A poliészter poliuretán ömlesztett habban főként nem szilícium alapú felületaktív anyagokat, míg a poliéter ömlesztett habban főként szerves szilícium-dioxiddal oxidált olefin kopolimert használnak. Habképző szer: Általában csak vizet használnak habképző szerként, ha a poliuretán lágy tömbbuborékainak sűrűsége nagyobb, mint 21 kg/köbméter; Alacsony forráspontú vegyületeket, például metilén-kloridot (MC), csak kis sűrűségű készítményekben használnak segédhabosító szerként.
60. A környezeti feltételek hatása a blokkhabok fizikai tulajdonságaira
A: A hőmérséklet hatása: a poliuretán habképződési reakciója felgyorsul az anyag hőmérsékletének emelkedésével, ami érzékeny készítményekben a mag megégésének és tűzének kockázatát okozza. A levegő páratartalmának hatása: A páratartalom növekedésével a habban lévő izocianátcsoport és a levegőben lévő víz reakciója miatt a hab keménysége csökken, a nyúlása pedig növekszik. A hab szakítószilárdsága a karbamidcsoport növekedésével nő. A légköri nyomás hatása: Ugyanezen készítmény esetében, nagyobb tengerszint feletti magasságban történő habosítás esetén a sűrűség jelentősen csökken.
61. A hidegen formázott lágyhab és a melegen formázott hab alapanyag-rendszere közötti fő különbség
V: A hidegen kötő formázáshoz használt alapanyagok nagy reakcióképességűek, és a kikeményedés során nincs szükség külső melegítésre. A rendszer által termelt hőnek köszönhetően a kikeményedési reakció alapvetően rövid idő alatt befejeződik, és a nyersanyagok befecskendezése után néhány percen belül kiadható a forma. A melegen kötő formázó hab alapanyag-reaktivitása alacsony, a reakcióelegyet a formában való habosítás után a formával együtt kell melegíteni, és a habtermék a sütőcsatornában való teljes érlelés után szabadul fel.
62. Milyen jellemzői vannak a hidegen formázott lágyhabnak a melegen formázott habhoz képest?
A: ① A gyártási folyamat nem igényel külső hőt, így sok hőt megtakaríthat; ② Magas megereszkedési együttható (összecsukhatósági arány), jó komfortérzet; ③ Magas visszapattanási sebesség; ④ A lángálló anyag nélküli hab is rendelkezik bizonyos lángálló tulajdonságokkal; ⑤ Rövid gyártási ciklus, így penészmentes és költségkímélő.
63. A lágy és a kemény buborék jellemzői és felhasználása
A: A poliuretán habszivacsok jellemzői: A poliuretán habszivacsok sejtszerkezete többnyire nyitott. Általában alacsony sűrűségűek, jó rugalmas visszaalakulással, hangelnyeléssel, légáteresztő képességgel, hőmegőrző képességgel és egyéb tulajdonságokkal rendelkeznek. Felhasználás: Főként bútorokhoz, párnákhoz, járműülések párnázásához, különféle puha párnázású laminált kompozit anyagokhoz használják, ipari és lakossági habszivacsot szűrőanyagként, hangszigetelő anyagként, ütésálló anyagként, dekorációs anyagként, csomagolóanyagként és hőszigetelő anyagként is.
A merev hab jellemzői: a poliuretán hab könnyű, nagy fajlagos szilárdságú és jó méretstabilitású; A poliuretán merev hab hőszigetelő teljesítménye kiváló; Erős tapadás; Jó öregedési teljesítmény, hosszú adiabatikus élettartam; A reakcióelegy jó folyékonysággal rendelkezik, és simán kitölti az üregeket vagy a bonyolult alakú tereket. A poliuretán kemény hab gyártásának alapanyaga nagy reakcióképességű, gyorsan kikeményedik, és nagy hatékonyságot és tömeggyártást tesz lehetővé a gyárban.
Felhasználás: Hűtőszekrények, fagyasztók, hűtőkonténerek, hűtőházak, olajvezetékek és melegvízvezetékek szigetelésére, épületfalak és tetők szigetelésére, szigetelő szendvicspanelek stb. szigetelőanyagaként használják.
64. A keménybuborékos formula tervezésének főbb pontjai
A: Poliolok: a kemény habkészítményekhez használt poliéter-poliolok általában nagy energiatartalmú, nagy hidroxilértékű (kis molekulatömegű) polipropilén-oxid poliolok; Izocianát: Jelenleg a kemény buborékokhoz használt izocianát főként polimetilén-polifenil-poliizocianát (általában PAPI néven ismert), azaz nyers MDI és polimerizált MDI; Habosítási anyagok: (1) CFC habosítási anyag (2) HCFC és HFC habosítási anyag (3) pentán habosítási anyag (4) víz; Habstabilizátor: A poliuretán merev habkészítményekhez használt habstabilizátor általában polidimetil-sziloxán és polioxolefin blokk polimerje. Jelenleg a legtöbb habstabilizátor főként Si-C típusú; Katalizátor: A kemény buborékkészítmények katalizátora főként tercier amin, és különleges esetekben szerves ónkatalizátor is használható; Egyéb adalékanyagok: A poliuretán merev habtermékek különböző felhasználási igényeinek és követelményeinek megfelelően égésgátlók, nyitószerek, füstgátlók, öregedésgátlók, penészgátlók, szívósítószerek és egyéb adalékanyagok adhatók a formulához.
65. Teljes héjú formázóhab előkészítésének elve
A: az integrált héjas hab (ISF), más néven önhéjasodó hab (önhéjasodó hab), egy olyan műanyag hab, amely a gyártás során saját sűrű héjat képez.
66. Poliuretán mikroporózus elasztomerek jellemzői és felhasználása
A: Jellemzők: a poliuretán elasztomer egy blokk polimer, amely általában oligomer poliol rugalmas hosszú szénláncú lágy szegmensből, diizocianátból és lánchosszabbítóból áll, kemény szegmenst, kemény szegmenst és lágy szegmenst váltakozó elrendezésben alkotva, ismétlődő szerkezeti egységet alkotva. Az ammónia-észter csoportok jelenléte mellett a poliuretán hidrogénkötéseket is képezhet a molekulákon belül és között, a lágy és kemény szegmensek pedig mikrofázisos régiókat alkothatnak, és mikrofázis-szétválást hozhatnak létre.
67. Melyek a poliuretán elasztomerek fő teljesítményjellemzői?
A: Teljesítményjellemzők: 1. nagy szilárdság és rugalmasság, széles keménységi tartományban használható (Shaw A10 ~ Shaw D75) a nagy rugalmasság fenntartása érdekében; Általában a szükséges alacsony keménység lágyító nélkül is elérhető, így nincs probléma a lágyító migrációjával; 2. azonos keménység mellett nagyobb teherbírású, mint más elasztomerekkel; 3. kiváló kopásállóság, kopásállósága 2-10-szerese a természetes kaucsukénak; 4. kiváló olaj- és vegyszerállóság; aromás poliuretán sugárzásálló; kiváló oxigén- és ózonállóság; 5. nagy ütésállóság, jó fáradásállóság és ütésállóság, alkalmas nagyfrekvenciás hajlítási alkalmazásokhoz; 6. jó alacsony hőmérsékleti rugalmasság; 7. a hagyományos poliuretán nem használható 100 ℃ felett, de speciális formulájának köszönhetően 140 ℃ magas hőmérsékletet is kibír; 8. a fröccsöntési és feldolgozási költségek viszonylag alacsonyak.
68. A poliuretán elasztomereket poliolok, izocianátok, gyártási folyamatok stb. szerint osztályozzák.
A: 1. Az oligomer poliol alapanyaga szerint a poliuretán elasztomereket poliészter, poliéter, poliolefin, polikarbonát stb. típusra lehet osztani. A poliéter típusokat poli-tetrahidrofurán és polipropilén-oxid típusra lehet osztani az egyes fajták szerint; 2. A diizocianát különbségei szerint alifás és aromás elasztomerekre lehet osztani, és tovább lehet osztani TDI, MDI, IPDI, NDI és egyéb típusokra; A gyártási folyamat alapján a poliuretán elasztomereket hagyományosan három kategóriába sorolják: öntvényes (CPU), hőre lágyuló (TPU) és kevert (MPU) típusú elasztomerekre.
69. Milyen tényezők befolyásolják a poliuretán elasztomerek tulajdonságait a molekulaszerkezet szempontjából?
A: Molekulaszerkezet szempontjából a poliuretán elasztomer egy blokkpolimer, amely általában oligomer poliolokból, rugalmas hosszú szénláncú lágy szegmensből, diizocianátból és lánchosszabbítóból áll, kemény szegmenst, kemény szegmenst és lágy szegmenst váltakozó elrendezésben alkotva, ismétlődő szerkezeti egységet alkotva. Az ammónia-észter csoportok jelenléte mellett a poliuretán hidrogénkötéseket képezhet a molekulákon belül és között, és a lágy és kemény szegmensek mikrofázisú régiókat alkothatnak, és mikrofázis-elkülönülést hozhatnak létre. Ezek a szerkezeti jellemzők kiváló kopásállóságot és szívósságot biztosítanak a poliuretán elasztomereknek, amelyeket "kopásálló guminak" neveznek.
70. Teljesítménybeli különbség a hagyományos poliészter típusú és a politetrahidrofurán-éter típusú elasztomerek között
A: A poliészter molekulák több poláris észtercsoportot (-COO-) tartalmaznak, amelyek erős intramolekuláris hidrogénkötéseket képezhetnek, így a poliészter poliuretán nagy szilárdságú, kopásálló és olajálló.
A poliéter-poliolokból készült elasztomer jó hidrolízis-stabilitással, időjárásállósággal, alacsony hőmérsékleti rugalmassággal és penészállósággal rendelkezik. Cikk forrása/Polimer tanulási kutatás
Közzététel ideje: 2024. január 17.