A lakóépületek építésénél a betonszerkezetek többnyire a jelenlegi vízrendszert alkalmazzák. Bár a módszer kiforrott, magas energiafogyasztással, magas szennyezéssel és alacsony technológiai igényekkel rendelkezik. Az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban”, a „zöld épületben” olyan új koncepciók, mint az iránymutatás, a lakóépítés reformja, a lakásépítés iparosításának előmozdítása, az előregyártott házak fejlesztése országunk lakásépítésének elkerülhetetlen trendjévé vált a tapasztalatok szerint, amelyek azt mutatják, hogy a hagyományos helyszíni betonépítési módszerrel összehasonlítva az előregyártott épületek 80%-os vízmegtakarítást, több mint 20%-os anyagmegtakarítást, az építési hulladék mintegy 80%-os csökkentését, az átfogó energiamegtakarítást 70%-os energiamegtakarítást és a karbantartási költségek mintegy 95%-os csökkentését eredményezik. Ugyanakkor az építési terület csökkentése javíthatja a földhasználat hatékonyságát.
Az előregyártott épületek tömítőragasztójának teljesítménykövetelményei
A tapadás a tömítőanyag egyik legfontosabb tulajdonsága. Ugyanez igaz az előregyártott épületekben használt alapanyagokra is. Jelenleg a piacon használt PC lapok többsége betonból készül, így a varratok jól tapadnak a betonfelülethez. Betonanyagok esetében a tömítőanyag felületi tapadása nem könnyű, mivel: (1) a beton egyfajta porózus anyag, a lyukak mérete egyenetlenül oszlik el, és nem segíti elő a tömítőanyag tapadását; Lúgos; (2) maga a beton, különösen az alapanyag nedvszívó, a lúgos anyagok egy része a tömítőanyag és a beton érintkezési felületére kerül, ezáltal befolyásolva a tapadást; (3) az előregyártott gyártás végén a PC lap darabjainak leválasztásához formaleválasztót használnak, és a PC lap darab felületén maradó leválasztó egy része a tömítő ragasztót is igénybe veszi.